Szomjan halok a forrás vize mellett;

Tűzben égek és mégis vacogok;

Parazsas kályhán állva láz diderget;

Hazám földjén is száműzött vagyok;

Csupasz féreg, díszes talárt kapok;

Hitetlen várok, sírva nevetek; 

Az biztat, ami tegnap tönkretett;

Víg dáridó bennem a bosszúság;

Úr vagyok, s nem véd jog, sem fegyverek;

Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes a szememnek;

S, ami világos, mint a nap:titok;

Hiszek a véletlennek, a hirtelennek;

S gyanúm az igaz körül sompolyog;

Mindig nyerek és vesztes maradok;

Fektemben is felbukás fenyeget;

Van pénzem, s egy vasat sem keresek,

És reggel köszönök jó éjszakát;

Várom senkitől örökségemet;

Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sosem kellett,

Kínnal mégis csak olyat hajszolok;

Csalánnal a szeretet szava ver meg;

S, ha igazt szólt, azt hittem ugratott;

Barátom, aki elhiteti, hogy

Hattyúk csapata a varjú-sereg;

Igazság és hazugság egyre-megy,

És elhiszem, hogy segít, aki árt;

Mindent megőrzök s mindent feledek;

Befogad és kitaszít a világ.

Ajánlás

Herceg, kegyes jóságod lássa meg;

Nincs eszem, s a tudásom rengeteg;

Lázongva vallok törvényt és szabályt,

S most mi jön? Várom a pályabéremet,

                                                                  Mert befogad és kitaszít a világ.